Hogyan mérjük a statikus elektromosságot egy termékben
1. Módszerek:
A nagy ellenállás mérésére általánosan használt módszerek a direkt módszer és az összehasonlító módszer.
A közvetlen módszer magában foglalja a mintára adott egyenfeszültség és a rajta átfolyó áram mérését a minta ellenállásának meghatározásához. A direkt módszerek főként a galvanométeres módszert és az egyenáramú erősítési módszert (nagy ellenállásmérős módszer) foglalják magukban. Az összehasonlító módszerek főként a galvanométeres módszert és a hídmódszert foglalják magukban.
2. Pontosság:
10Ω-nál (10 ohmnál) nagyobb ellenállások esetén a műszer hibájának ±20%-on belül kell lennie; 10 ohmnál (10 ohm) nem nagyobb ellenállások esetén a műszerhibának ±10%-on belül kell lennie.
3. Védelem:
A mérőműszerekben használt szigetelőanyag általában csak a mérendő anyaghoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A mintában lévő teszthibákat a következők okozhatják:
① Külső parazita feszültségek által okozott szórt áramok. Nagyságuk általában ismeretlen, és sodródási jellemzőket mutatnak;
② A mérőáramkör szigetelőanyaga párhuzamosan van csatlakoztatva a mintaellenállással, szabványos ellenállással vagy árammérő készülékkel.
A nagy-ellenállású szigetelés használata javíthatja a mérési hibákat, de ez a módszer drágává és terjedelmessé teszi a műszert, és még mindig nem ad kielégítő eredményeket a nagy-ellenállású minták esetében. Kielégítőbb javítási módszer a védelmi technológia alkalmazása, amely magában foglalja a védővezetékek elhelyezését minden nagyobb szigetelési ponton, hogy elfogják a hibákat okozó szórt áramokat; ezek a vezetékek összekapcsolva egy védelmi rendszert alkotnak, három-terminálos hálózatot hozva létre a mérőkapcsokkal. Ha a vezetékek megfelelően vannak csatlakoztatva, a külső parazita feszültségekből származó összes szórt áramot a védelmi rendszer a mérőkör alá tereli, ami jelentősen csökkenti a hibák lehetőségét.
A rendszer védett és védett kapcsai közötti elektrolitikus potenciál, érintkezési potenciál vagy termoelektromos potenciál kompenzálható, amikor azok kicsik, megakadályozva, hogy jelentős hibákat okozzanak a mérésben.
Az árammérésnél, mivel az árammérővel párhuzamosan kapcsolt védett és védett kapcsok közötti ellenállás hibákat okozhat, az előbbi legyen az árammérő készülék bemeneti ellenállásának legalább 10-szerese, lehetőleg 100-szorosa. A hídmódszerben a védett kapcsok és a mérőkapcsok közel azonos potenciállal rendelkeznek. Azonban egy szabványos ellenállás a hídban párhuzamosan van csatlakoztatva a védetlen és védett kapcsok közötti ellenállással; ezért ez utóbbinak legalább 10-szerese, de lehetőleg 20-szorosa legyen a szabványos ellenállásnak.




A teszt megkezdése előtt húzza ki a tápellátást és a mintát az előzetes méréshez. A berendezésnek végtelen ellenállást kell jeleznie az érzékenységi tartományán belül. A berendezés megfelelő működése ismert értékű szabványos ellenállásokkal ellenőrizhető.
Térfogat-ellenállás
A térfogati ellenállás méréséhez az alkalmazott védelmi rendszernek képesnek kell lennie a felületi áram okozta hibák kompenzálására. Az elhanyagolható felületi szivárgású minták esetében a védelem eltávolítható a térfogati ellenállás mérése során.
A mintafelületen a védett és a mérőelektródák közötti résszélességnek egyenletesnek kell lennie, a résnek a lehető legszűkebbnek kell lennie anélkül, hogy felületi szivárgásból eredő mérési hibát okozna; gyakorlati használatban a minimum 1 mm.
Felületi ellenállás
A felületi ellenállás meghatározásához az alkalmazott védelmi rendszernek amennyire lehetséges, kompenzálnia kell a térfogati ellenállás hatásait.

