Miért antisztatikus?

Mar 21, 2020 Hagyjon üzenetet

Miért antisztatikus?

Mindannyian tudjuk, hogy az elektronikai iparban az elektrosztatikus veszélyek fő formája a hirtelen meghibásodások és az alkatrészek elektrosztatikus kisülés által okozott lehetséges meghibásodásai, amelyek viszont az egész gép teljesítményének csökkenését vagy meghibásodását idézik elő. Ezért az antisztatikus és a statikus elektromosság vezérlésének fő célja az elektrosztatikus kisülés szabályozása, vagyis az elektrosztatikus kisülés megakadályozása vagy az elektrosztatikus kisülés energiájának csökkentése az összes érzékeny eszköz károsodási küszöbe alatt. Az antisztatikus elvét két szempontból kell elvégezni: a statikus villamosenergia-termelés vezérlését és a statikus elektromosság eloszlásának ellenőrzését. A statikus villamosenergia-termelés ellenőrzése elsősorban a folyamat és az anyag megválasztásának a folyamat során történő vezérlését jelenti; a statikus elektromosság eloszlásának ellenőrzése a statikus elektromosság gyors és biztonságos kisütésével történik. Kisülés és semlegesítés; a kettő együttes hatása miatt a statikus szint nem haladhatja meg a biztonsági határértéket, és elérheti az antisztatikus célt.


Ha egy objektumnak van egy bizonyos nettó pozitív töltése vagy nettó negatív töltése, azt mondhatjuk, hogy statikus elektromossággal rendelkezik. A statikus elektromosság relatív kifejezés, mivel sok esetben a statikus elektromosság az idő múlásával fokozatosan csökken. Ennek az időszaknak a hossza kapcsolódik a tárgy ellenállásához. A gyakorlati alkalmazások két szélsőséges példája a műanyag és a fémek.


A műanyag elektromos ellenállása általában nagyon magas, tehát a műanyag hosszú ideig statikus maradhat. A fém ellenállása nagyon alacsony, és a földelt fém rendkívül hiányzik a statikus elektromosságtól. A statikus elektromosságot általában voltokban fejezik ki. Bár a 220 voltos váltakozó áramú energia veszélyes, a 100 kV-os statikus elektromosság nagyon gyakori. Az objektum feszültségét két tényező határozza meg: az objektum töltése és a tárgy kapacitása. Ez kifejezhető egy egyszerű kapcsolattal, azaz Q = CV, ahol Q a villamosenergia mennyiségét, V a feszültséget és C az objektum kapacitását jelenti.


Egy tárgy töltése miatt minél alacsonyabb a kapacitás, annál nagyobb a feszültség, és fordítva. A műanyagok általában nagyon alacsony kapacitással rendelkeznek, tehát nagyon kevés villamos energia képes magas feszültséget generálni. Ezzel szemben a fém kapacitása nagyon magas, tehát több villamosenergia termel csak alacsonyabb feszültséget. Ezért a gyakorlatban fontosabb a műanyagok által előidézett statikus elektromosság kérdése. A magas feszültség vonzza a port, áramütést okozhat a kezelőnél, vagy megváltoztathatja a tárgy tulajdonságait.


A statikus elektromosság két fő típusa létezik: ömlesztett statikus elektromosság és felszíni statikus elektromosság. Az ömlesztett statikus az egy tárgyon belül elosztott elektromos töltésre vonatkozik. A felületi töltés a tárgy legkülső felületén lévő töltésre vonatkozik.